Európa Vadvilág Öröksége

"Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete." (Fekete István)

Igen, a vadászat ősi örökség, a zsákmányszerzés és a zsákmányszerzéshez kapcsolódó rituálék szenvedélyes együttese. Az erdőjárás és a vadűzés művészete, melynek sikeréhez nélkülözhetetlen az erdő és a vad ismerete. Örökség, melynek szerepe koronként változott: az élelem megszerzése; önvédelem a veszélyes ragadozókkal szemben; a fegyverforgatás megtanulása; a szabadidő eltöltése a természetben. A változó szerepek mellett van azonban egy, ami ősidők óta állandó. A trófea, a trófeák gyűjtésének vágya egyidős az emberiséggel és így a vadászattal is. A trófea a vadászat győzelmi jelvénye, ami lehet a terítékre hozott vad egésze, vagy egy része. Napjainkban ez a trófea leggyakrabban a gím, őz és a dám agancsát, a muflon csigáját, és a vaddisznó agyarát jelenti hazánkban. Nagyvadfajaink kívánatos trófeái a költséges vadászat és a szakszerű, hosszú távú, fenntartható módon gazdálkodó vadgazdálkodás jelképei. A fajra jellemző, nagyméretű szabályos trófea ugyanis csak az idős állatok jellemzője. Ahogy a vadásznyelv mondja a „kulminált”, teljesítése csúcsán lévő, jó tulajdonságait már örökítő vad a golyóérett. Ehhez a vad állományaival és egyedeivel hosszú éveken keresztül kell odafigyelve, szakszerűen gazdálkodni. Egy gímszarvas bika esetében ez az idő 10-15 év is lehet, de még a legkisebb testű nagyvad az őz esetében is, legalább négy-hat évet kell várni a kívánatos trófea elkészültéig.

Az Európa Vadvilág Öröksége c. kötet az immár tizenhetedszer megrendezett FEHOVÁ-ra (Fegyver, horgász, vadász nemzetközi kiállítás) időzítve jelent meg. Célja, hogy emléket állítson erdeink kiváló trófeás vadjainak és az elejtőknek, valamint példákat mutasson a hosszú távú, szakszerű vadgazdálkodás eredményeiből. Bemutatja az összes európai trófeás nagyvadfaj legszebb, legértékesebb trófeáit. Ismerteti az egyes fajok esetében ranglista vezető országok legfontosabb adatait, és bemutatja a ranglista vezető vad elejtésének körülményeit. Számunkra különösen szívmelengető, hogy a vaddisznó és a dámszarvas esetében is, Magyarországon esett példány vezeti a ranglistát. Bizonyítva ezzel a hazai vadgazdálkodás kiváló szakmai munkáját. A dámszarvas esetében az az egyébként egyedül álló különlegesség is hazánk nevéhez fűződik, hogy mióta a C.I.C. (Nemzetközi Vadvédelmi Tanács) nemzetközi listát vezet e vad trófeáiról, azóta mindig Magyarországon elejtett dámvad vezeti azt. A listavezetőkön túl, természetesen minden hazai nagyvadfajnál további, itthoni vadászterületeken terítékre került gyönyörű bikák, bakok, kanok , kosok találhatók meg a nemzetközi ranglistákon.

A kötetet olvasók megismerhetik a trófeabírálat történetét a kezdetetektől, a nemzetközi bírálati képletek kialakulásáig. Ez utóbbiakat nagyobbrészt a Fővárosi Állatkert hajdani igazgatójának, a jeles zoológus és vadász Nadler Herbertnek, köszönheti a hazai, és nemzetközi vadásztársadalom.

A szépen illusztrált, magyar és angol nyelvű kötet nemcsak a vadászat iránt érdeklődő olvasóknak nyújt ismeretszerzési lehetőséget. Mindenki rácsodálkozhat azokra az értékekre, amik közvetlen közelünkben, sokszor tudtunk nélkül rejtőznek erdőn, mezőn. A szerzők Prof. dr. Csányi Sándor (Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet), dr. Köller Joachim és dr. Zoltán Attila (mindkettő Nimród Vadászújság) a hazai vadgazdálkodás és vadászat kiváló ismerői, elismert szakírói. E munkájukkal a legősibb szenvedély, legősibb tárgyának a trófeának állítanak emléket.

 

/A Nimród Kiadó gondozásában megjelent: Prof. Dr. Csányi Sándor, dr. Köller Joachim és dr. Zoltán Attila 2010. Európa Vadvilág Öröksége / Wildlife Heritage of Europe. Nimród Vadászújság, Budapest./