Hogy meg ne bukjunk

Mindegy, honnan jön a jó hír, csak időben érkezzen. Én a Galgahévízi Népfőiskola hírlevelében olvastam erről a rendezvényről. Az Öko-info - méltóan küldetéséhez - mindhárom nap részletes programját ismertette és eljuttatta a környékbeli településekre.

Kinek újrapapíron(!), kinek e-mailben.

FODORNÉ GYALOG ÉVA

ált. isk. tanár

Miután nyugtáztam, hogy nem tölthetek ott egész napokat, jött a választás nehéz művelete.

Ebben az segíthet, ha van az embernek kapcsolódási pontja: akár egy téma, akár egy személy.

Nekem kettő is volt, két személy.

Egyik a kolléganőm, akinek ezt szántam Erzsébet-napi ajándékul, másik az előadó, Victor András, akit mindketten régóta ismerünk, bár más-más körökből.

(Megjegyzés: ajándékozzunk élményt! Nem feltétlenül Korfut vagy a Bahamákat - bár részben ez is „bejött", hiszen sok szép távoli tájat csodálhattunk meg fényképeken, festményeken és a kivetítőn.)

Szép őszi nap volt és szép helyen voltunk.

Már az első percben jókedvre derített az előtérben hatalmasra hizlalt szürkemarha, amit felnőttként is jólesett megsimogatni. A látvány hatása ezer gumimaciéval felért!

Ezután különleges természeti képződmények, növények és állatok társaságában teáztunk egyet: a kikészített üvegkancsókban kamilla, borsmenta, kakukkfű illatozott, és aki akart hárs- vagy akácmézet tehetett bele.

És még mindig maradt egy kis időnk, hogy körülnézzünk a standokon, ahol egyesületek, alapítványok, környezetvédő szervezetek árulták vagy adták ingyen az egészséges élethez - vagy gondolkodáshoz - szükséges kellékeket: könyveket, posztereket, képeslapokat, vászontáskákat; környezetbarát alapanyagokból készült kozmetikumokat, játékokat, ruhaneműket.

Közben megérkezett az előadó, Victor András. Körbesétált, beszélgetett, „töltekezett"; ő bizony nem az az ember, aki az utolsó percben esik be a terembe, hogy aztán minél előbb túl legyen a kötelező penzumon...

Előadásának címe: Fenntarthatóságból bukásra állunk - kérdőjellel vagy anélkül...

Olyan elhivatottsággal, szaktudással, közvetlenséggel szólította meg a közönséget, és beszélt-kérdezett-magyarázott másfél órán át, hogy még a tollat-füzetet is elfelejtettem elővenni, amit pedig bekészítettem.

Így érdemes tanítani! „Nem középiskolás fokon"!

A sok megszívlelendő gondolat közül egyet emelek ki, ezt viszont nem lehet eleget ismételni:

A mennyiségi növekedés határai végesek, de a minőségi fejlődés lehetőségei végtelenek!!!

Ahogy az ember fizikai adottságainak: testsúlyának, magasságának is vannak határai - de mindig lehet egy kicsivel tájékozottabb, bölcsebb, együttműködőbb, lélekben gazdagabb.

Épített környezetünkben sem mindig az a jobb, ami nagyobb, több, újabb, gyorsabb. (Legfeljebb így képzeljük.)

Mi mindig mindent azonnal akarunk, és jó sokat belőle.

Hazafelé arra gondoltam, jövőre elhozzuk a tanítványainkat is. (Jó sokat!)

Tanórák védelme ide vagy oda...

Amíg van kit megvédeni - most, vagy ötven év múlva.