Dr. Molnár József
1927-2008
Somoskőújfaluban, egy sokgyermekes, szegényparaszti családban 1927. november 18-án született. A hat elemi elvégzése után kőbányában kőcsiszolóként, kőműves és ácstanulóként, segédként, később kőszénbányában vájárként dolgozott. Közben sok nehézség árán, nagy kitartással minden alkalmat felhasznált a továbbtanulásra. Magántanulóként elvégezte a kereskedelmi és polgári iskolát. 1949-tól Budapesten az Agrártudományi Egyetem hallgatója lett, és 1953-ban jó eredménnyel mezőgazdasági diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után Nagygomboson törzstenyésztőként dolgozott. 1954-ben került a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol 1989-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig oktatóként (egyetemi tanársegéd, adjunktus, docens) dolgozott. Az egyetemen 1957-ben tanári diplomát, 1960-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1964 és 1969 között a Moszkvai Állatorvosi Akadémián levelező aspiráns volt. Kandidátusi disszertációját a rajnamenti lúd tojásának kémiai és morfológiai vizsgálatából készítette, melyet 1969-ben Moszkvában védett meg.
Kutatási területe szerteágazó volt. Bár kezdetben a juhtenyésztés témakörében kutatott, de érdeklődésének fő területe hosszú időn keresztül a lúd lett. 1961-től bekapcsolódott „A lúdtenyésztés fejlesztésének komplex kutatása" című kiemelt egyetemi kutatási programba. Meghatározta a növendék és tojóludak táplálóanyag-szükségletét, vizsgálta a környezeti tényezők befolyását a ludak tojástermelésére, a takarmányozás hatását a gunarak szaporasági mutatóira. Foglalkozott a ludak emésztőkészülékének növekedésével, a lúdhizlalással. Nevéhez kötődik a fiatal ludak hizlalástechnológiájának kidolgozása. Vizsgálta a libamáj minőségét, kémiai, zsírsavösszetételét, a különböző takarmány-alapanyagok felhasználási lehetőségét a lúdtartásban, a legelőfüvek ízletességét a ludaknál. Kidolgozta a lúd- és kacsatakarmányozási fejezeteket a Magyar Takarmány Kódexben. Elsők között foglalkozott a takarmányok új energetikai értékelésével és széles körű megismertetésével.
A lúdkutatás mellett sokat tett a hazai kecsketenyésztés fellendítéséért, az őshonos kecskefajták megmentéséért, hasznosításáért. Szoros kapcsolatot tartott a gyakorlattal. Fáradságot nem kímélve, mindig nagy ambícióval kereste a megoldásra váró problémákat.
Kezdetben az Állattenyésztéstani Tanszék, később a Takarmányozás- és Tejgazdaságtani Tanszék, illetve a Takarmányozástani Tanszék oktatójaként oktatott. A hallgatókkal igen jó kapcsolatot alakított ki. Szorgalmasan és eredményesen foglalkozott a diákkörös hallgatókkal. Irányításával 29 tudományos diákköri dolgozat, 20 szakmérnöki és 48 diplomamunka készült, továbbá témavezetésével 35 egyetemi doktori értekezést és 5 kandidátusi értekezést készítettek és védtek meg. Különösen sokat tett a külföldi (vietnami) aspiránsokért. Oktatómunkája - többek között - kiterjedt a Baromfitenyésztési szakmérnök-képzésben „A baromfi takarmányozása" c. tárgyra. A „Takarmányozástan" tantárgyat pedig több szakirányú képzésben oktatta és a „Tej- és húsgazdaságtan" c. tantárgyat is gondozta, oktatta. A víziszárnyasok takarmányozását a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán sok éven át tanította. Nyugdíjba vonulása után is folytatta oktatómunkáját a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetében és Gyöngyösön is a Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Karon. Előadásaira, gyakorlataira mindig gondosan felkészült.
Széles körű és tudományos értékű kutatómunkájának eredményeként több mint 200 publikációja jelent meg a baromfi - s ezen belül főként a lúd -, a kérődző állatok (kecske, juh) takarmányozásának, valamint a tej és a tej feldolgozásának témakörében. Kutatómunkája során széles körű külföldi kapcsolatokat alakított ki.
Munkájának elismeréseként kétszer kapta meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést (1959., 1969), és nyugdíjba vonulása alkalmából az Egyetem Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült.
Nagy ívű, küzdelmes életpályája 2008. június 1-jén bekövetkezett halálával megszakadt. Kutatási eredményeit a szakirodalom, a termelési gyakorlat, emberségét, tanári, kutatói egyéniségének kvalitásait, emlékét tanítványai, munkatársai kegyelettel megőrzik.
Prof. Dr. Kozák János
