Makovecz Imrére és Schulek Ágostonra emlékezünk

Az idei őszön két olyan kiváló szakember is elhunyt, akiket az egész ország ismert és egyetemünkhöz is kötődtek. Szeptember 27-én Makovecz Imre, a szerves építészet képviselője, majd október 2-án Schulek Ágoston, a sportélet egyik vezető személyisége hagyott itt bennünket. Mindketten kötődtek Gödöllőhöz; mindkettőjüket dr. Szendrő Péter professzor kapcsolta univerzitásunkhoz.

Makovecz Imrét a 80-as évek végén nem engedték katedrára a fővárosban. Dr. Szendrő Péter építész feleségével, dr. Font Erzsébettel és az akkor Gödöllőn oktató dr. Reischl Gáborral közösen elhatározták, hogy felkérik, tanítson a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Egy félórás beszélgetés során elfogadta a felkérést. 1989-ben címzetes egyetemi tanárrá választotta a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar, melynek akkor dr. Szendrő Péter volt a dékánja.

Makovecz Imre szmokingot öltve mutatkozott be a kan tanácsülésen. Óriási visszhangja volt annak, hogy Gödöllőre kerül az építészet úttörője és annak is, hogy az egyetem úttörő szerepet vállalt a döntésével. Kurzusára Budapestről is rendszeresen jártak hallgatók.

Schulek Ágoston a Szent István Egyetem megszületésekor vállalt szerepet. Dr. Szendrő Péter első rektorként integráló személyt keresett segítőtársnak. Olyan, a sporthoz értő, igényes embert, akinek meghatározó szerepe van a közéletben. Ezt az egykori rúdugróban találta meg, aki akkor már a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke volt és sokat tett azért, hogy az értelmiség és a társadalom kapcsolata megváltozzon. Schulek Ágoston lett az új univerzitás sportigazgatója, eredményesen segített az integrációs gyötrelmek leküzdésében. 

*

„Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy székfoglalómban kicsit rendhagyó lesz, amit elmondok, de úgy vélem, hogy — nem a kari tanács, hanem az ország állapotára gondolok — rendhagyó állapotban is vagyunk. Nem ildomos tehát pusztán formai beszéddel bemutatkozni Önök előtt.

Makovecz Imre kétszeres Ybl-díjas építésznek, egyetemünk új címzetes professzorának szereplése nem csak gondolataival volt talán már nem is annyira szokatlan, hanem a székfoglalójával ugyancsak. A Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar történetében erre az eseményre első ízben készülhetett a kari tanács.

— Az máris kicsit furcsa, hogy egy 54 éves építész önök között címzetes egyetemi tanár. Valószínű, hogy az engem ért megtiszteltetés viszonyaink átalakulásából következik, melyet igyekszem magam is segíteni. Hálásan fogadom a megtiszteltetést, de most nézzük, miben tehetem magam hasznossá?

Önök a magyar agrikultúra területén készítenek fel fiatalembereket a szakmájukra. Annak az agrikultúrának a területén, amelyik az elmúlt negyven évben lényegében elvérzett. Ez az időszak ugyanakkor kitermelt egy olyan réteget hazánkban, amelynek tagjai e meglehetősen szétzilált országban is magyarok tudtak maradni.

Mint minden totális államban, itt is érvényesült a centralizációs politika. Koncentrálták a munkahelyeket, a nevelést, a közigazgatást, a szolgáltatásokat — és az értékelvonást. Ennek következtében a papok ugyanúgy elhagyták a falvakat, mint ahogy sorban áll a paraszt a falujában, hogy 11 és 3 óra között valamikor megérkezzen a kenyér.”

Részlet a Hogyan tehetem magam hasznossá című cikkből,

amely a Mezőgazdasági Mérnök 1989. évi októberi számában jelent meg.

*

„Igen fontos tehát, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amelyekkel nemzetünket ismét olyan társadalommá formálhatjuk, ahol nem csak az egyéni önző érdekek, a mindenáron való meggazdagodás, egyéni érvényesülés számít, hanem az is, ami a köz számára is hasznos, előrevivő. Ehhez pedig a kis közösségek újjáteremtése lehet az első lépés. Különféle területeket felölelő clubok, melyek akár több korosztály számára biztosítanak tartalmas elfoglaltságot, változatos és hasznos időtöltést. E clubok lehetnek egyházhoz, önkormányzathoz, iskolához, egyetemhez kapcsolódóak, vagy bármilyen civil szerveződések. Az emberek nem akarnak politizálni, különösen nem "pártpolitizálni", az egy kis réteg feladata és az egyre inkább professzionális felkészülést, hozzáállást igényel. A közösségek nevelő, megtartó ereje viszont tagadhatatlan. Ha a morál, az erkölcs újbóli alapértékké tétele kitűzött célunk, akkor sürgős lépésekre van szükség, mert az elmúlt negyven év hihetetlen rombolást végzett ezen a területen is.

Az egyetemi ifjúságot nem csak oktatni kell, hanem nevelni is, hiszen a jövő értelmisége példamutató lesz környezete számára is. Tessék csak belegondolni abba, hogy például egy rendszeresen sportoló kisvárosi körzeti orvos mennyivel nagyobb hatást gyakorol környezetére, mint az, aki csak mondja az egészséges életvitel fontosságát, s ő maga pedig dohányzik és egészségtelen életet él!

Kezdjük tehát az egyetemi clubok megerősítésével, megszervezésével. A létesítmények nagyrészt megvannak, csak korunk színvonalának megfelelő minőségűvé kell változtatni. Jól képzett egyetemi testnevelőkkel rendelkezünk, de biztosítani kell azt, hogy ne az intézmény falain kívül kelljen megkeresni családjuk kenyerét. "

Részlet Schulek Ágoston "A sport megtanít becsületesen győzni..." című jegyzetéből

(Szent István Egyetem, V. évfolyam, 13. sz.)